Cseh sörfőzdék



VÉDJEGYE A CSATOS ÜVEG - PIVOVAR BERNARD



Humpolec – akárcsak bármelyik cseh város – lakói a középkortól kezdve ihatták a helyben főzött söröket, melyek minőségéről, milyenségéről nem maradtak fent írásos emlékek, de még a huszadik században sem lett országos ismertségű a humpoleci sör. A cseh viszonyok között szerény sörfőzői múlt azonban egy csapásra megváltozott, mikor az addig szerény helyi sörfőzdét Stanislav Bernard mérnök vásárolta meg 45 millió euróért. Ilyen hatalmas összeget – melynek jelentős része hitel volt – kockáztatni egy olyan rozoga üzemért, melyben a város határain kívül alig ismert sört főztek, évente úgy huszonötezer hektolitert – nagy merészségre vall.

 

Bernard mérnök tudhatott valamit és hogy nem hiú ábrándokat táplált ebben nagy segítségére volt segítségére volt Josef Vavra, aki az ostravai gyárban tökéletesítette sörfőző tudományát. Már amennyiben az „aranycsinálást” tudománynak tekintjük, hiszen Bernard szerint a sörfőzés nem más, mint „tiszta alkímia”.

 

Bernardék a kezdet kezdetén elhatároztak, hogy vállalják a szélmalomharcot és mindent kicsit másképp csinálnak, mint a cseh sörfőzdék és termékeiket minden szempontból megkülönböztetik az kommersz sörök sorától. Ez már a csomagolásban is megmutatkozik, hiszen a márka söreit a régi korok tradicionális „kengyelzáras” – értsd: csatos – üvegeibe fejtették, így már messziről látszott, hogy a Bernard márka valami más. Az igazi újdonság azonban az jelentette, hogy pasztörizálás helyett, különleges mikrofiltrációs eljárással szűrik meg söreiket, melyen a sört „megrontó” mikroorganizmusok nem jutnak át, viszont megmaradnak azok melyekkel megmarad a szűretlen sörökre jellemző íz, illat és zamat. A minőségnek azonban ára van: a nagyarányú fejlesztésekhez külső segítség is érkezett, a Duvel Moortgat belga sörgyár bevásárolta magár a cseh főzdébe és tőkeinjekcióval is segített, hogy a Bernard sörök egyre jobb minőségben, egyre szélesebb körben legyenek ismertek.



PIVOVAR PLATAN PROTIVÍN




A kiváló minőségű Protivín-i főzde söreit az I. világháborúig nemcsak az Osztrák-Magyar Monarchia területén ismerték, de a tengerentúlon is. Ennek az arany időszaknak vetett véget a monarchia széthullása, aminek következtében a sörgyár elvesztette külföldi ügyfeleit. A hazai piacon azonban megtartotta a fontos pozícióját, és még államosítás után is jelentős sörgyárnak számított az akkori Csehszlovákiában. A 1990-es években újra privatizált gyár megmentésére a városka önkormányzata vállalkozott. Sikerrel: az ekkor már 450 ezer hektoliter kapacitású üzem megmenekült a bezárástól. A város végül 2000-ben eladta a Liberec-i sörgyárat is üzemeltető cseh befektetői csoportnak. Az igazi fellendülés azonban 2008-ban kezdődött, amikor a Lobkowicz-csoport vásárolta meg a sörgyárat, melynek leghíresebb márkája közel száz éve a Platán, mely a város központjából a gyárhoz vezető híres fasorról kapta nevét. A hatféle Platán sör mellett egy ideje itt készülnek a Lobkowicz márka különféle sörei is.



PIVOVAR PERNŠTEJN PARDUBICE



A pardubicei sörfőzés hagyománya több mint 600 éves. Az igazi fellendülés azonban akkor kezdődött, amikor az ország leggazdagabb embere Vilém Pernštejn, a 15. század elején a városba tette át székhelyét. Neki köszönhetően 1531-től már a sörfőzde látta el a környék kocsmáit sörrel. Az új idők szava, a kereskedelem és az ipar fejlődése és a sörfőzés modernizációja egy új, immár részvénysörfőzde alapítását tette indokolttá. A ma is működő pardubicei sörgyár építését 1871 augusztusában kezdték meg és a következő év áprilisában már meg is kezdték a sör főzését.

A sörgyár nevét egy 1890-ben főzött barna sör tette Európa-szerte ismertté. A Pardubicky Porter 8 százalékos alkoholtartalmával hosszú évtizedekig a világ legerősebb sörének számított. Az I. világháború után tovább bővítették a sörgyárat, amely így az egyik legmodernebb és legnagyobb lett Csehszlovákiában. A termelés 1930-ban már meghaladta a százezer hektolitert. A második világháborút követően sörgyárat államosították, de ennek ellenére megőrizte jó hírnevét. A bársonyos forradalom után a sörfőzdét privatizálták és azóta ismét részvénytársaságként működik a sörivók teljes megelégedésére.



 

ÚSTECKE PIVOVAR VELKÉ BŘEZNO




Usti nad Labemben iletve közvetlen közelében nem olyan régen még két sörgyár is működött. Az egyik a az 1753-ban alapított, Ústecke pivovar Velké Březno, a másik az 1867-ben alapított Ústecke pivovar Krasné Březno. Großpriesen Velké Březno német neve. A német név nagy valószínűséggel ismeretlenül cseng itthon, míg a cseh elnevezést a híres-nevezetes Březnak sörnek köszönhetően elég sokan ismerik. A sör címkéjének – és reklámtárgyainak – érdekessége, hogy azt a huszadik század eleje óta Victor Zippich vasúti elöljáró arcképe dísziti, aki ennek fejében élete végéig ingyen ihatta a gyár róla elnevezett sörét. A két sörgyár a 21.század első évtizedében a Heineken tulajdonába került. A multicég öt éve az Krasné Březno-i bezárásáról döntött. A termelést a Velké Březno-i sörgyárba helyezték át, így itt készül a Zlatopramen és itt főzik „Pivrnec úr" sörét is. Az főzde évi termelése meghaladja a 300 ezer hektolitert.

 



PIVOVAR HUBERTUS - KÁCOV



A sörgyárat még 1457-ben alapították. Az államosítás után nem sok gondot fordítottak fenntartására és végül 1957-ben bezárták. Szerencsére 2001-ben egy kisebb cseh befektetői csoport a DAVEP s.r.o. elhatározta, hogy megmenti az enyészetnek indult sörgyárat. Megkezdődtek a felújítások és a terjeszkedés, amikor is az egész technológiát az épülettel együtt modernizálták. Az épületek eredeti formáját azonban megtartották és a szomszédságában levő kastéllyal együtt műemlékvédelemi oltalom alatt áll. 2013-tól részvénytársaságként működik, és felvette a Hubertus nevet. A kácovi Hubertus Sörgyár Csehországban a kis sörgyárak közé sorolható,éves termelése 20-27 ezer hektoliter között mozog. A kisüzemi sörfőzés összes előnyét kihasználják és nagyon odafigyelnek a klasszikus cseh sörfőzési értékekre és az állandó minőségre.


PIVOVAR SVIJANY


1997-ben még a bezárás réme fenyegette a sörgyárat. A csodával határos változást 1998 hozza meg, ami tényleg az utolsó órában érkezik. Ekkor létrehozzák a Pivovar Svijany korlátolt felelősségű társaságot, ami 2005-ben tisztán cseh tulajdonú részvénytársasággá alakul át.

A szorgalmas csapatmunka, és a LIF csoport – ők a tulajdonosai a náchodi Primátor és a Rohožec sörgyárnak is – pénzügyi befektetőinek a bizalma meghozza az eredményt, a sörgyár megmenekül. Akkoriban František Horák állt a sörgyár élén és Petr Menšík volt az a tehetséges sörfőzőmester, akik áldozatos és odaadó munkával visszaszerezték a sörgyár régi becsületét. 1998-ban az éves kihozatal 43 ezer hektoliter volt, amit folyamatos beruházásokkal tovább emeltek. 2001-ben átlendültek a bűvös 100 ezer hektoliteren, 2005-ben a 200 ezren, 2008-ban a 300 ezren és 2010-ben a 400 ezren. Jelenleg a félmilliós határt ostromolják. Ezzel a Svijany a legerősebb regionális márkává vált Csehországban.

 


PIVOVAR DALEŠICE

 


 

Az 1609-ben alapított dalešicei sörgyár igazi fejlődése 1882-vel kezdődött – ekkor a bécsi sörfőző dinasztia, a Dreher család kezébe került a sörgyár. A világháborút követően a Dreher család kénytelen-kelletlen megvált a sörgyártól, mely ezután különféle tulajdoni formákban létezett egész 1977-ig, amikor végleges bezárásáról döntöttek. Ez kapóra jöhetett Jiri Menzelnek – aki saját bevallása szerint egyébként sem szereti a sört – és a bezárt, de még nem lerobbant gyárban forgatta Bohumil Hrabal regényéből készült világhírű filmjét, a Sörgyári capricciót. A forgatás befejeztével végképp az enyészetté lett az épületegyüttes és nem igen mutatkozott remény, hogy itt valaha még sört fognak főzni. A bársonyos forradalom után először 1991-ben tett lépéseket az új tulajdonos – közben azonban sajnálatos módon tönkrement. 1999-ben szerezte meg az épületet a jelenlegi tulajdonos, aki egy szerény sörfőzdét, szállodát és természetesen egy sörözőt alakított ki az egykori Dreher-gyárból. Az üzem háromféle sört főz, egyelőre csak hordóba fejtik, de „hazavitelre” természetesen telecspolják PET-palackjainkat is.



PIVOVAR FERDINAND



A Prága közeli Benešov sörgyárát 1872-ben alapították a városi polgárok. A főzdét 1887-ben eladták a konopištěi uradalomnak, egész pontosan Ferenc Ferdinánd trónörökösnek. Így nem véletlen, hogy amikor a 1990-es években privatizálták a sörfőzdét akkor az itt főzött sörök megkapták a Ferdinand nevet.

Valamennyi közül a legérdekesebb a félbarna Sedm kuli – Hét golyó – elnevezése, amely éppen a trónörökös, és a benešovi sörgyár egykori tulajdonosa elleni merényletnek állít emléket. 1914. júniusában Ferenc Ferdinánd trónörökös Szarajevóba látogatott. A szerb nacionalisták bombamerénylete a trónörökös ellen ugyan meghiúsult, és később egy kézigránáttal sem sikerült őt eltalálni, végül azonban Gavrilo Princip pontosan célzott a pisztolyával. Hét golyót eresztett ki fegyveréből, ebből eggyel lelőtte a trónörököst és egy másikkal a feleségét, Zsófiát is. Hét golyó, mint Szarajevóban – ma is használják a kifejezést a csehek, ha valami végzetes dologról van szó.

 


PIVOVAR CERNA HORA


A Černá Hora-i sör első ismert írásos említésének dátuma 1298. július 16 – ekkor jegyezték fel, hogy egy Matouš nevű ember Černá Hora-i sört szállított Znojmóba. Černá Hora egy fontos kereskedelmi útvonal mentén feküdt, így valószínűsíthető, hogy a helyi sörrel nem csak a helyiek, hanem az átutazók is olthatták szomjukat, sőt a környező településekre is jutott belőle. Annak ellenére, hogy 1530-ig nincs írásos említés róla, bizonyosak lehetünk, hogy mindig főztek sört a településen, egészen 1802 májusáig, amikor a gyár, a malátázóban keletkezett tűz miatt teljesen leégett.

A sörfőzés újraindítására a napóleoni háborúk után került sor. Azóta töretlenül készülnek Černá Horá-ban a sörök – csak a tulajdoni viszonyok változtak, az épp aktuális történelmi eseményeknek megfelelően. A jelenlegi sörgyár 1871 és 73 között épült, akkoriban, amikor a nagyüzemi sörgyártás Európa-szerte új lendületet kapott a részvénysörfőzdék alapításával. Persze Černá Hora sem úszta meg a szocializmust, 1948-ban államosították, majd az 1990-es közepén ismét privatizálták részvénytársasággá alakították. A sörgyár jelenleg Pivovary Lobkowicz a.s. csoport tagja, amely a termelést tekintve ma már az ötödik legnagyobb sörgyártó Csehországban.


BUDÉJOVICKY MÉSTANSKY PIVOVAR



Amikor II. Premysl Ottokar király 1265-ben megalapította Ceske Budejovicét egyéb városi jogok mellett a polgári serfőzést is engedélyezte. A következő évszázadok során a város serfőzdéiben készülő kiváló minőségű sörök olyan hírnevet szereztek, hogy messzi királyi és hercegi udvarokba is ezt szállították. 
A Budéjovicky Méstansky Pivovar az egykori közösségi sörfőzdéből – ahol hogy a város biztosította a helyet és a sörfőző eszközöket, a városi polgárok pedig saját alapanyagaikból megfőzhették saját sörüket – nőtt sörgyárrá. A Budejovicében működő két közösségi főzdét 1795-ben a városi tanács saját kezelésbe vette, így ma ez az évszám szerepel a sörgyár termékeinek címkéjén, mint az alapítás dátuma. A sörgyár – mely Magyarországon a Samson söreiről ismert – kapacitása azonban nem elégítette ki a szomjas torkok igényét, ezért újabb sörgyár alapítását határozták el a városban. Ezt követően jött létre a város részvénysörfőzdéje, de ez már egy másik történet.


PIVOVAR NYMBURK



A nymburki sörfőzés története egyidős a város történetével. Az Elba-parti várost 1275-ben II. Premysl Ottokár alapította. A 14. században épült hat bástyával, kettős árokkal körülvett várfalon belül már főztek sört, de annak ellenére, hogy 1629-ben a főtéren új sörgyárat építtetett a város vezetése, sem lett a sörfőzés sikerágazat egészen 1895-ig, amikor az Elba partján megépült részvénytársasági sörgyár ígéretes fejlődésének azonban az első világháború véget vetett. Bár a nymburki azon kevés üzem közé tartozott, melyek számottevő termelés csökkenés nélkül élték túl a világválság nyomorúságos éveit. A második világégést, majd az államosítást már nehezen heverte ki a sörgyár: a termelést a központi tervek alapján kellett teljesíteni, a központi utasítások még az értékesítést is szigorúan meghatározták.

A privatizáció során több tulajdonos kezén is átment, de a multinacionális cégektől megőrizte függetlenségét a sörfőzde. A legfontosabb változást azonban a sörök átkeresztelése azaz a Postřižiny név felvétele jelentette. A nymburki sörfőzde, melynek az államosítást megelőző húsz évben Bohumil Hrabal apja volt a vezetője és az írói is sokáig élt a városban. Így kaptak nymburki sörök a Hrabal családjára és műveire utaló – Bogan, Pepinova, Francinův, Něžný barbar – neveket. Ezzel a váltással a közel 200 ezer hektoliter éves termelésű nymburki sörfőzde ismertségben is jócskán előrelépett.